Boldog lehet, akinek van igazi „mestere”, vagy legalábbis mentora, aki segít az életben eligazodni. Ha nincs ilyen ismerősün, akkor is érdemes néha új nézőpontokat, „külső szemet” keresni, hogy könnyebben megoldjuk a problémáinkat.
Bár azt mondják, mindent magunknak kell kitapasztalnunk, magunknak kell megbirkóznunk a problémás helyzetekkel, sokszor már önmagában segít, ha mellettünk áll valaki, aki csupán a jelenlétével, a biztatásával segít. Dr. Somogyi Andrea pszichiáter szakorvos is azt mondja, a tanulási folyamat része, ha megtapasztaljuk, hogyan küzdünk meg a gondjainkkal, mégis áldás, ha van valaki, aki „megtanít” az életre. A legelső „mentor” a szülő, de amikor a gyerek – már kiskamaszként – elkezd leválni róla, kezd korlátozottá válni a szülő tanítási lehetősége, és a későbbiekben, önálló életünk során pedig már számos olyan helyzettel találkozhatunk, amelyben a szülő nem feltétlenül tud segíteni (például bizonyos munkahelyi problémák esetén).
– A szülő bölcsessége már nem mindig véd meg, míg egy független „mester” – aki természetesen szintén meg akar védeni – másképpen vonódik be a helyzetbe, és segíthet, hogy kívülről rálássunk, és megtaláljuk a saját megoldásainkat – vélekedik a pszichiáter. – A „mester” persze bárki lehet: egy tapasztalt, jó beleérző képességgel rendelkező kolléga, egy tanár, de akár egy barát vagy barátnő is. A mester (vagy mentor) a tapasztalataival, bölcsességével segít. Nem szükséges, hogy idősebb legyen, inkább az a fontos, hogy a kérdéseivel, felvetéseivel, az új nézőpontok megmutatásával kreativitást váltson ki a „tanítványból”, és inspirálja őt.
Keretes
Mire jó a naplóírás?
Dr. Somogyi Andrea azt tanácsolja, ha gondban vagyunk, és nincs senki a környezetünkben, akihez fordulhatnánk, a naplóírás is segíthet, hiszen ezzel nemcsak átgondoljuk és összegezzük az adott napunkat, hanem azzal, hogy leírjuk a történteket, már kívülről is képesek leszünk rálátni. Egy nehéz élethelyzetből azért is nehéz megtalálni a kiutat, mert túlságosan benne vagyunk, ám ha „kiírjuk” magunkból, akkor automatikusan külső szemmel is ráláthatunk.
A barát lehet ránk dühös, a szakember nem
Esetenként persze nem elég egy barát, egy ismerős: hiába mondjuk el a gondunkat, mégsem találjuk meg a kiutat. Ilyenkor jöhet szóba a külső, független segítség (például pszichológushoz, pszichiáterhez, coach-hoz, vagy paphoz is fordulhatunk). Ők ugyanis érzelmileg függetlenek, kívülről látják a helyzetet, és nem mondják meg, hogy mit kellene tennünk, hanem abban segítenek, hogy kiderüljön: mi lehet a hozzájuk forduló, tanácstalan ember saját megoldása.
– A barát érzelmileg bevonódik a helyzetünkbe, például együtt sír velünk, vagy éppen haragszik ránk, ha szerinte nem megfelelően cselekedtünk – mondja dr. Somogyi Andrea. – A pszichológus, pszichiáter, a coach és a pap viszont nem sír velünk, nem haragszik ránk, tehát úgy áll közel a hozzá fordulóhoz, hogy mégis távolságot tart, és így az illetőt a saját megoldásaihoz tudja hozzásegíteni. A barát sokszor a saját megoldásait próbálja ránk erőltetni. Akkor is érdemes független szakemberhez konzultációra menni, ha többekkel átveszélve, a problémát ezerszer átrágva sem találunk semmiféle „jó” megoldást, olyat, amivel azonosulni tudnánk.
Amikor mást mond a testünk
Kiss-György Ádám nemcsak coach (lelki „tréner”), hanem a Rögtönzések Színháza megalapítója, a Nők Lapja Alkotótábor egyik tanára is. Sokszor dolgozik színészekkel, és pont ezen munkája során látja, mennyire fontos, hogy harmónia legyen a testünk üzenete és a verbális üzenetünk között.
– Néha mást mond a test, mint amit maga az illető – kezdi a szakember. – Előfordulhat, hogy valaki magabiztosan beszél, ugyanakkor a gesztusai önbizalomhiányról árulkodnak. A foglalkozások során arra is törekszünk, hogy egység, harmónia alakuljon ki a kétféle üzenet között. Az egyik amatőr színész (egyébként pszichológus) „mentoráltam” Szabó Judit, aki remekül ismeri a lélek nyelvét, és az amatőr színházban megtanulta a testét, a gesztusait is jobban, kifejezőbben használni, már mer gesztikulálni, meri mozdulatokkal nyomatékosítani a mondanivalóját – már nincs lefagyva a teste! A sokat gondolkodó, „szellemi” emberek általában kevesebbet használják a testbeszédet. Ellenben másoknál pont ebből kell egy kicsit lefaragni, hogy megkapjuk az egységet: ha harmóniába kerül a testi és szóbeli üzenetünk, akkor jobban érvényesülhetünk egy-egy helyzetben.
Változtatni a belső hiedelmeinket
Kiss-György Ádám coachként is azt segíti, hogy a hozzá fordulók kreatívabbakká váljanak a problémamegoldásban is. Példaként említi azt a középvezetőt (nevezzük Annának), akinek teljesítményorientált és tekintélytisztelő főnöke volt. Anna azt hallotta a cégnél, hogy tartani kell a főnökétől, és nem tisztázta vele, hogy mik az elvárásai, hanem csak találgatta. Végül egy beszélgetés során a felsővezető elmondta, hogy többször szeretne visszajelzést kapni tőle, és kíváncsi az ötleteire. Anna meglepődött, hiszen az volt a „belső hiedelme”, hogy egy tekintélyelvű vezetőhöz nem lehet ilyen módon közelíteni. A beszélgetés után hónapok alatt szinte partnervezetővé vált, hiszen az ötleteivel rengeteget segített a főnökének, kiteljesedett, kreatívvá vált.
– Az ő esete is arra példa, hogy nagyon gyakran a belső hiedelmeink akadályoznak abba, hogy megtegyünk egy-egy lépést, mind a magánéletünkben, mind a munkánkban! – magyarázza szakértőnk. – A párkapcsolatban is nehéz helyzetek alakulhatnak ki a belső hiedelmeink miatt, például a nők gyakran azt gondolják, hogy nem illik, nem szabad kérniük, ha valamire szükségük van, hanem azt várják, hogy a párjuk magától rájöjjön, mit szeretnének – holott pontos, világos fogalmazással sokkal többet elérnének. Lehet, hogy az első pillanatban nem tűnik romantikusnak egy nő számára, ha azt mondja a partnerének: „Szeretnék több estét kettesben tölteni veled!”, mert esetleg „instrukciónak” érzékeli, de a partnere megérti a világos kérést, üzenetet, és tud rá reagálni!
Rendkívül fontos, hogy általában nem a külső körülményeket (vagy a főnökünket, a párunkat) kellene megváltoztatni, hanem a mi ahhoz/hozzá való viszonyulásunkat kreatívan átalakítani! Ebben segíthet a coach (is). Akkor érdemes coach-hoz fordulni – legyen szó magánéleti kérdésről vagy másról -, amikor valaki belső akadályoztatás miatt nem talál új megoldási lehetőségeket. A coach-csal tíz-tizenöt alkalom során, célorientáltan, gyorsan megtalálhatók azok a megoldások, lehetőségek, amelyek mások, mint amiket az illető megtanult vagy magával hozott, és mégis illenek hozzá, tehát használni tudja őket az életben.
Fejős Éva
